|
A hangszerről általában
A Xaphoon különlegessége a telt és zengő hangzás. Néhány évvel ezelőtt még csak kevés ember volt, aki ismerte a Xaphoon-t. A Xaphoon ma már egy komolyan veendő alternatíva a fuvolához hasonlítva, belépőhangszerré vagy előhangszerré vált más fafúvós hangszerek előtt.
A Xaphoon-nal nem nehéz meg tanulni játszani. Az elején lehetséges, hogy megterhelő lesz hosszabb ideig játszani addig, ameddig a megfelelő szájizomzat kifejlődik, de jutalmul a szép hangzás gyorsan kialakul. A legfontosabb az, hogy valahogy ráérezzünk a fúvókára és az ujjakat "elosszuk". Hozzászokjunk a határozott megfújáshoz és a felső hangoknál a nád erősebb ajakszorításához. A szájtartással lehet a hangmagasságot korrigálni és a hangszer sajátos hangját a húzással és csúsztatással elérni. Az első hang: Ahhoz, hogy a Xaphoon egy hangot csalogassunk ki, vegyük a szánkba kb. 2 ujjnyi szélesen. A nád felső vége szabadon mozoghasson a szájban. Zárjuk össze a szánkat a fúvókával és határozottan fújjunk bele. A megfújás és a szájtartás nagyon sokban hasonlít egy gyertya vagy egy morzsa elfújásához. Fontos! A Xaphoon fúvókája nagyon nyitott és széles. Ettől van ez a kellemes, zengő hangja, függetlenül attól, hogy kisméretű hangszer. Ha a fúvóka nincs olyan mélyen a szájban, nem tudunk hangot produkálni. Hangolás: A hangmagasságot a szájtartással lehet szabályozni. Ha egy hangot fél hanggal magasabban vagy alacsonyabban szeretnénk játszani, akkor a hangot lehet húzni. Minél nagyobb a fújás erőssége a tenorszaxofon náddal, annál magasabb lesz a hallható hang. A hang mélyebb lesz, ha a szájtartás lazul. Ahhoz hogy ezeket a kivételes hangmagasságokat elérjük, egy kis gyakorlásra van szükségünk a nád használatakor, de ez a kezdetekkor még nem játszik nagy szerepet. A nyelv mozgatásával vagy más variációkkal a hangszínt még meg lehet változtatni. A túlfújt hangokat (az egész magas hangok, amit a kezdetekkor néha akaratlanul is megszólalnak) el lehet érni úgy, hogy a fúvókát kicsit mélyebben a szájba kell venni és a szájnyomást emelni kell. Nádak: A Xaphoon-hoz kifejezetten csak tenorszaxofon nádakat lehet használni. A nádak minősége és erőssége befolyásolják a hangszínt és a játékot. Ha egy nád hullámos lesz, vagy túl nedves lesz, tönkremegy, vagy elhasználódik, nagyon nehezen lehet játszani a hangszerrel. A hangminősége is megszenvedi. Kétséges esetben inkább cseréljünk a nádat. Náderősség és nádfelerősítés: A náderősségben van vékony 1 - 5 vastagig. A hangszert egy közepes náddal látjuk el (2,5). A vékonyabb nádak világosabban szólnak és könnyebb megfújni. A vastagabbak egy teltebb, sötétebb hangol, képeznek, a magas hangokat stabilabban lehet kitartani, de ehhez több erő kell a megfújáshoz. Kifizetődő, ha figyelünk a jó nádminőségre. A játék könnyedebb lesz és a hangszíne egy jó náddal finomabb lesz. Ha túl sok levegő kell a megszólaltatásához (erős a nád), akkor a felületét dörzspapírral, extra finom körömpolírozó papírral megdolgozhatja (elvékonyítja). Csak nagyot keveset szedjen le egyszerre a nádból! A tenorszaxofon nádnak teljesen le kell fednie a fúvóka nyílásást; de többet nem. Hangszerfogás: Ha a lyukakon nincs az ujjunk, akkor, megfújáskor egy F hangot hallunk. A bal kéz mutató és hüvelykujját tegye a két felső lyukra. Újra fújja meg. Ez a közép C. És ha a lyukakat, az ujjakkal fentről lefelé egymás után lefedi, akkor egyre mélyebb hangot kap, egészen a mély C-ig. A mélyebb hangok csak akkor szólalnak meg, ha minden lyuk jól le van fedve. Először nyugodtan játsszon csak a bal kézzel, még akkor is, ha a mély hangok természetesen lenyűgözőbben szólnak. Később, ha már az ujjakkal jól le tudja fogni a lyukakat, meglátja, hogy az alsó oktávot, illetve alsó félhangokat a legkönnyebben tudja játszani.
Bruttó ár: 0Ft
|